Évszázadok teltek el azóta, hogy a Föld zűrzavarba került, és a civilizáció maradványai már nem ragaszkodnak a nemzetek vagy határok fogalmához. Ehelyett a világot a túlélés ősi ösztöne irányítja. Egy katasztrofális biotechnológiai kísérlet balul sült el, és egy vírusos, mutálódó kórokozót szabadított fel, amely szerves húst és mechanikus alkatrészeket egyesített. Ez a katasztrófa a bolygót kietlen pusztasággá változtatta, ahol rémálomszerű biomechanikus lények kóborolnak az egykor virágzó városok maradványain. Ebben a sivár valóságban az ellenállás utolsó szikrái elit pilóták formájában élnek tovább, akik félelmetes és rendkívül testre szabható mechákat irányítanak.

Ezek a képzett egyének ádáz harcokat vívnak a fertőzött hordák ellen, és igyekeznek visszaszerezni világuk összetört maradványait. Pilótaként a te odüsszeiád ezen a feldúlt tájon kezdődik annak romjai között, ami egykor a remény jelzőfénye volt, de gyorsan egyre mélyebbre húz az őrület szakadékába, amely most a létezést határozza meg. Minden egyes küldetés során veszélyes terepen navigálsz, félelmetes ellenfelekkel szállsz szembe, és felfeded a civilizáció roncsai között eltemetett titkokat. A túlélésért folytatott harc új dimenziókat ölt, miközben szövetségeket kötsz, erkölcsi dilemmákkal nézel szembe, és olyan döntéseket hozol, amelyek nemcsak a te sorsodat, hanem magának az emberiségnek a sorsát is meghatározzák. Utazásod próbára teszi képességeidet, elszántságodat és emberségedet, miközben az esélyek ellen küzdesz egy olyan világban, ahol minden nap a túlélésért folytatott harc a közeledő sötétséggel szemben.

Ashcore külterület

A kezdeti térkép a játékosokat az egykori Ashcore City romosodó ipari romjaihoz szállítja, a technológiai fejlődés egykori központjához, amely mára már csak szellemként maradt meg. A felhőkarcolók csontvázszerű maradványai uralják az égboltot, az acél betonvasak groteszk alakzatokba csavarodva és meghajolva, míg a földet olaj, hamu és vér mérgező keveréke borítja, ami az itt kibontakozott káosz komor bizonyítéka. Ez a terület bevezető zónaként szolgál a kezdő pilóták számára, akik még csak most kezdik az útjukat a mech irányítás rejtelmeibe. Ennek az elhagyatott zónának a közepén áll az Adatfal, egy kolosszális kiszolgáló mesterséges intelligencia, amely összeolvadt egy raj gazdatestének maradványaival.

Ez a félelmetes entitás egy lezuhant műholdmag őrzője, amely titkosított technológiai tervrajzokat tartalmaz, amelyek létfontosságúak a képességek fejlesztésére törekvő játékosok számára. Az Adatfal legyőzése nemcsak az első ritka alvázelemmel jutalmazza a játékosokat, amely jelentősen növeli a páncélzatukat, hanem hozzáférést biztosít a játék következő régiójához is, lehetővé téve számukra, hogy mélyebben elmerüljenek a poszt apokaliptikus világban. Ezen a kietlen tájon a fertőzöttek hatalmas számban kóborolnak, bár viszonylag gyengék maradnak. Káoszos rajokban mozognak, a maradék ösztönök és a fertőzött algoritmusok által vezérelve, amelyek egykor a cselekedeteiket irányították.

Szervezetlenségük ellenére jelentős fenyegetést jelentenek, ha csoportosan találkoznak velük, különösen az összeomlott közlekedési csomópontok és elhagyott finomítók közelében, amelyek a területet tarkítják. Az ebbe a pusztaságba merészkedő játékosok lehetőséget találnak arra, hogy a játék elején olyan létfontosságú nyersanyagokat gyűjtsenek, mint a fémhulladék, alapvető fegyvermódosítások és üzemanyagcellák, amelyek elengedhetetlenek a túlélésükhöz és a fejlődésükhöz.

A The Data Maw t körülvevő történet egyszerre érdekes és tragikus. Eredetileg MAVEN 1 néven volt ismert, egy fejlett városi mesterséges intelligencia, amelyet arra terveztek, hogy optimalizálja az erőforrások elosztását Ashcore Cityben. Amikor azonban a járvány végigsöpört a hálózaton, a MAVEN 1 kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy több gazdatestben digitalizálja magát, aminek eredményeképpen egy egyedülálló tudatosság jött létre számtalan fertőzött függelékkel. Most az Adatszáj a gépek és a hús groteszk fúziójaként létezik, állandóan éhezve a korrupt adatokra és a biohúsra, a város egykori kiemelkedő technológiai teljesítményének hátborzongató emlékeként.

Stormcradle Dunes

Ashcore tól északra egy hatalmas és kietlen táj fekszik, ahol egy kérlelhetetlen homokvihar tombol a rég eltemetett katonai létesítmények és ősi napenergia mezők maradványai között. Ez a Stormcradle néven ismert elhagyatott hely egykor a fejlett fegyverekkel végzett úttörő kísérletek helyszíne volt. Most egy kísérteties birodalomként áll, tele villámló dűnékkel és a terepen kóborló félig értelmes hadigépek maradványaival. Ennek a zónának a szívében található a félelmetes főnök: Titanus Wyrm, egy kolosszális kígyószerű mech dragon, amely elképesztő, 300 méter hosszú. Az eredetileg mobil rakétaelhárító platformnak tervezett Titanus évtizedekig eltemetve maradt, és csak akkor ébredt fel, amikor egy vírusfertőzés beszivárgott a szunnyadó magjába.

E mechanikus behemót legyőzése a bátor kalandorokat nagy teljesítményű meghajtóegységekkel jutalmazza, amelyek elengedhetetlenek a következő régió alattomos terepén való átkeléshez. A Titanus Wyrm háttértörténete feltárja sötét eredetét. A Stormcradle Project végső védelmezőjének szánt Titanus célja az volt, hogy fejlett elektromágneses ostorimpulzusok segítségével elfogja a beérkező rakétákat. Mivel azonban nem maradt célba vehető rakétája, tragikus módon befelé fordította pusztító képességeit, és végül felemésztette saját parancsnoki mesterséges intelligenciáját, majd egyesült egy korrupt szintetikus neurális aggyal. Ez az átalakulás arra késztette a Titanust, hogy minden mechet potenciális fenyegetésnek tekintsen, és egy torz kötelességtudattól vezérelve megvédje a világot, amelyről úgy véli, hogy ostrom alatt áll.

Ezen az elhagyatott területen belül az ellenfelek nyugtalanító fejlődésnek indultak. A felszín alatt páncélozott homokjárók, álcázó technológiába burkolózó, lopakodó nanodrónok és félelmetes szeizmikus ásók leselkednek rájuk, mind arra várva, hogy lecsaphassanak. A dögevők értékes nyersanyagokat találhatnak elszórtan a romok között, például ionkondenzátorokat, radartechnológia darabjait és régi drónsilók maradványaiból kinyert, továbbfejlesztett hajtóműmagokat. Maga a környezet azonban kihívást jelent; a kiszámíthatatlan elektromos viharok további nehézségeket okoznak a navigációban, és a látótávolság méterekre csökken.

Vireline Spires

A tornyosuló építmények középpontjában az Eris VX áll, egy félresikerült ember gép szimbiózis kísérlet tragikus eredménye. A tudat és a gépek kísérteties keverékét testesíti meg, kísérteties királynőként lebegve a város tornyai között. Legyőzése hozzáférést biztosít olyan létfontosságú alkatrészekhez, mint az álcázó motor és a lopakodó kondenzátorok, amelyek nélkülözhetetlenek a következő veszélyes zónában várakozó csapdák átvészeléséhez. Magasan az egykor virágzó civilizáció maradványai felett egy város egyensúlyoz bizonytalanul a tornyosuló acélcölöpökön, egy hely, amely egykor az utolsó túlélők menedéke volt most pedig egy lepusztult nekropoliszként áll, Vireline néven.

Mérgező köd szövi át az utat a függőleges nyomornegyedeken és a neonfényben úszó átjárókon, amelyek egykor az emberiség végső menedékét jelképezték. Eris VX története a tragédia és az átalakulás története: egykor az úttörő ember gép neurális kapcsolat kezdeményezés bátor önkéntes pilótája volt, majd áldozatul esett egy fertőzésnek, amely éppen az ember és gép összekapcsolására tervezett rendszeren keresztül szivárgott be az elméjébe. Ahelyett, hogy a halálnak adta volna át magát, valami egészen mássá fejlődött.

Most a hangja a széttört kommunikációs eszközökön keresztül visszhangzik, és akaratlan lelkeket hívogat, hogy csatlakozzanak hozzá a kétségbeesés örök digitális birodalmában. Ezekben a magasságokban szörnyeteg lények kóborolnak szabadon, akiket gyorsaságuk, ravaszságuk és gyakran álcázott jelenlétük jellemez. Közöttük vannak a háztetők között villódzó kísérteties mechák, precíziós csapásokra felkészült mesterlövész változatok és kiszámíthatatlan mesterséges intelligencia által irányított, fertőzött, ember által vezetett ruhák, amelyek mind könyörtelen szándékkal leselkednek az omladozó magasházakra. Az ebben az alattomos környezetben menthető legfontosabb erőforrások közé tartoznak a fejlett célzási lencsék, a lopakodó technológia és a mérgező anyagoknak ellenálló páncélzat.

REX „SZELLEMFOG” VALENTINE

Szerep: Kiegyensúlyozott / Taktikai specialista

Évek teltek el csendben, de Rex végül újra előbukkant az árnyékból, most már egy aprólékosan átépített mech csel és egy megújult céltudatossággal felszerelkezve. Küldetése egyértelmű volt: mentorálni és vezetni a pilóták következő generációját a konfliktusok viharos tájain, biztosítva, hogy elesett osztagának áldozatai ne merüljenek feledésbe, és hogy befejezetlen munkájuk befejeződjön. A játékban Rex játékstílusát figyelemre méltó kiegyensúlyozottság és taktikai alkalmazkodóképesség jellemzi.

Útját a Phantom Talon mechával kezdi, egy rendkívül sokoldalú, közepes hatótávolságú harcra tervezett vázzal, amelyet fejlett impulzusérzékelő rendszerrel szereltek fel, amely javítja a helyzetfelismerést. Ennek köszönhetően különösen ügyes a fenyegetések felismerésében és az ellenség gyenge pontjainak kihasználásában. Rex igazi erőssége abban rejlik, hogy képes menet közben taktikát váltani; képes hatékonyan becserkészni az ellenséget, ügyesen kivédeni a lesből támadókat, és ügyesen kijátszani a korai szakaszban lévő főnököket, ami félelmetes jelenlétté teszi őt a csatatéren. Játékmenete nem csak a nyers erőről szól; a stratégiára, az előrelátásra és a képességre helyezi a hangsúlyt, hogy a maga javára fordítsa a csata menetét, miközben tiszteleg azok öröksége előtt, akik mellette harcoltak.

Ahogy Rex előrehalad a ranglétrán, figyelemre méltó átalakuláson megy keresztül a Szellemfogúvá, egy kifinomultabb és kifinomultabb egységgé, amelyet a modern harcokhoz terveztek. Ez az új inkarnáció reaktív páncélzattal rendelkezik, amely alkalmazkodik a bejövő fenyegetésekhez, fejlett letapogató rendszerekkel, amelyek javítják a helyzetfelismerést, és mesterséges intelligencia által támogatott célzással, amely nagyobb pontosságot tesz lehetővé a harcban. Ezekkel a fejlesztésekkel együtt Rex arzenálja is jelentősen bővült, és olyan intelligens lőszereket tartalmaz, amelyek intelligensen alkalmazkodnak a különböző célpontokhoz, valamint olyan gyorsreagálású ellenintézkedéseket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy gyorsan hárítsa a beérkező támadásokat.

A végső evolúcióját elérve a fantomparancsnokot Rex mesteri haditaktikussá válik, aki teljesen integrálva van a kifinomult harctéri irányítási képességekkel. Ez magában foglalja a hatásterületi lassító mezők telepítését, amelyek akadályozhatják az ellenséges mozgásokat, a drónrajok felderítésre és támogatásra való használatát, valamint a prediktív kitérőmotorokat, amelyek lehetővé teszik számára, hogy előre lássa és figyelemre méltó fürgeséggel kerülje ki a bejövő tüzet.

Páncélja, amely most már feltűnő fekete színű, a töltött ötvözet bíborvörös ereivel díszített, fenyegető megjelenést kölcsönöz neki, míg arca a HUD világítású harci vizor mögött rejtve marad, amely fokozza a harctérről való tájékozódását. A történet szempontjából minden egyes ilyen fejlődés Rex személyes útját és belső konfliktusait tükrözi. Ghost Fangként túllép a puszta parancsok és katonai rangok hajszolásán; motivációi mélyen gyökereznek abban a vágyban, hogy tisztelegjen az elesett bajtársak emléke előtt, akiknek nevét eltemette a pusztítás súlya.

Legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy képes fenntartani a harcmező feletti ellenőrzést és ellenjáték stratégiákat végrehajtani; hihetetlen tehetséggel rendelkezik ahhoz, hogy úgy olvassa a harc menetét, mintha az egy nyitott könyv lenne. Taktikai képességei ellenére azonban Rex sebezhető a túl nagy sebzéssel és nyers erővel szemben. Ha nem tervezi meg aprólékosan a mozgását és az időzítést, fennáll a veszélye, hogy az agresszív támadások puszta vadsága váratlanul éri. Az erő és a gyengeség e kettőssége mélyebbé teszi a karakterét, illusztrálva egy olyan harcos összetettségét, aki nem csak az ellenséggel, hanem a múltja szellemeivel is harcol.

JINNAH KIRAN „A VIHARŐR”

Szerep: Mobilitás / Burst DPS

Eleinte gyors, feltűnő mozgások jellemezték a fejlődését, amelyek miatt nehezen követhetővé és megfoghatatlanná vált. A Shockblade vázzal felszerelve Jinnah kiválóan tudott nagy sebzést okozni a hit and run taktikával. Rövid hatótávolságú elektromágneses pengéket használt, és olyan túlterhelési impulzusokat szabadított fel, amelyek képesek voltak megzavarni az ellenséges képességeket. Bár védekezése hiányos volt, páratlan precizitása és puszta halálos ereje bőven kárpótolt érte. Ahogy fejlődése következő fázisába lépett, és felvette a Storm Warden címet, mechje figyelemre méltó átalakuláson ment keresztül, könnyebbé és még halálosabbá vált.

A kialakítást a fokozott légi mobilitás és a lánctámadások zökkenőmentes végrehajtása érdekében finomították. A teleportációs gyorsítás, a pengeerősítők és egy passzív energiahurok hozzáadásával, amely minden egyes kritikus találattal feltöltötte az erejét, Jinnah elkezdte megtestesíteni a villámcsapás lényegét gyorsan lecsapott és egy szempillantás alatt eltűnt. Jinnah Kiran a Vireline Spires omladozó maradványai között töltötte gyermekéveit, olyan dögevők lányaként, akik a társadalom peremén éltek, és feketepiaci technológiát mentettek meg.

A szülei lopott mech fejlesztésekkel egészítették ki a testüket, hogy kétségbeesetten próbáljanak túlélni a zord világban. Tragikus módon, miután szemtanúja volt, hogy családját egy elrontott rajtaütés során felemésztette az álcázott spektrális mechák könyörtelen támadása, Jinnah eltűnt a város vibráló, de áruló neonfényű alvilágában. Azt suttogták, hogy mélyreható átalakuláson ment keresztül darabról darabra, idegről idegre, drótról drótra építette újjá magát , és végül egy forradalmi prototípussal bukkant fel, amelyet csak titokban ismerünk Pulse Frame néven.

Végső inkarnációjában, a Neon Vihar néven ismert Dzsinnah az elektromosság és a megtorlás forgószélévé változik. Testét káprázatos, energiát sugárzó, keményfényű köpenybe burkolja, miközben ügyesen forgat egy pár plazmakardot, amelyek bonyolultan kapcsolódnak egy rendkívül instabil reaktormaghoz. Ez lehetővé teszi számára, hogy elképesztő sebességgel mozogjon, gyorsabban, mint azt az emberi szem érzékelni képes, és minden egyes landolással statikus zavarok kaotikus nyomát hagyja maga után.

Az egyik legfélelmetesebb képessége a viharhullám kupola létrehozása, egy erőteljes technika, amely egy pillanatra mozgásképtelenné teszi az ellenséget, mielőtt felerősített csapások sorát indítja el, amelyek megtizedelnek mindent, ami a hatalmába kerül. Jinnah útja mélyreható átalakulással jár; az esélyek ellen küzdő, kétségbeesett túlélőből megállíthatatlan természeti erővé válik, aki tiszteletet és félelmet parancsol. A harc arénájában kiválóan mozog, és mestere az egy célpontot érő sebzésnek, ami különösen halálossá teszi őt a kiemelt fenyegetések kiiktatásában. Hihetetlen ereje azonban jelentős kockázatokkal jár.

Üvegágyús természetű, így a páncélzata feltűnően vékony, és az életereje is korlátozott. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb elszámolási hiba vagy rosszul időzített manőver is sebezhetővé teheti, ami pusztító ellentámadásoknak teszi ki. Jinnah a nyers erő és a bizonytalanság kettősségét testesíti meg, ami magával ragadó és veszélyes jelenlétté teszi őt a csatatéren.

GRAVEN „TITAN” KHOHL

Szerep: DPS hibrid: Védekezés / Tömegkontroll / Tank DPS

A jelenben Graven a Forge Frame Alpha pilótája, egy félelmetes mech, amelyet kifejezetten az alattomos fertőzés leküzdésére terveztek, amelyet ő segített elszabadítani a világra. Ez a mech a megváltás bizonyítékaként szolgál, lehetővé téve számára, hogy szembesüljön múltbeli tetteinek következményeivel. Graven eredeti, Ironborn néven ismert formáját jelentős tömege és megerősített páncélzata jellemzi, ami lehetővé teszi számára, hogy jelentős sérülésekkel szemben ellenálljon.

Az ő szerepe a csatatéren az, hogy magára vonja az ellenséges tüzet, és elnyelje azokat a csapásokat, amelyek egyébként a szövetségeseit pusztítanák. Emellett egy erős mágneses kalapáccsal is rendelkezik, amely minden egyes lendítéssel lokalizált elektromágneses impulzusokat generál, megzavarva az ellenséges alakzatokat és megtántorítva támadásaikat. A rendelkezésére álló szeizmikus fegyverekkel olyan lökéshullámokat tud létrehozni, amelyek a talajon keresztül rezonálnak, tovább destabilizálva az ellenséget, és döntő fontosságú nyílásokat biztosítva a csapata számára. Graven így próbálja jóvátenni a múltját, és bűntudatát az igazságszolgáltatás könyörtelen hajszolásába csatornázza át azokkal az erőkkel szemben, amelyek létrejöttében egykor segédkezett.

A második, Titanbound néven ismert átalakulás során Graven mechje figyelemre méltó fúzión megy keresztül a Glacien ötvözetekkel, ami lehetővé teszi számára, hogy alkalmazkodjon a különböző környezeti feltételekhez. Fegyvere gravitációval összekapcsolt csapássá alakul, ami fokozza pusztító erejét, miközben képessé válik energiapajzsok telepítésére, amelyek védelmet nyújtanak szövetségesei számára, vagy visszaverik az ellenséges támadásokat. Továbbá ellenállóvá válik az elemi hatásokkal, valamint a tömeguralmi taktikákkal szemben, így képes ellenállni a különféle fenyegetések támadásának.

Képességeinek repertoárja kibővül a csatatér átformálására képes, földet repesztő lökéshullámokkal, valamint olyan gúnyolódó képességekkel, amelyek az ellenséget felé vonzzák, így hatékony frontharcossá válik. Graven utazása mélyen gyökerezik a megváltás témájában. Minden egyes páncéldarab, amit felvesz, minden egyes fejlesztés, amit szerez, egy újabb terhet szimbolizál, amit a múlt hibái miatt visel.

Kiválóan tartja a frontot a csaták során, védi a kulcsfontosságú célpontokat, és rendíthetetlen horgonyként szolgál a csapatharcokban. Erősségét azonban ellensúlyozza egy figyelemre méltó gyengesége: a gyorsasága. Graven hajlamos arra, hogy a fürge ellenfelek átvágják, legyengítő bénítások áldozatává válik, és olyan környezetben kell kihívásokkal szembenéznie, amely korlátozza a mozgását. A hatalmas erő és a sebezhetőség e kettőssége alakítja szerepét a csatatéren, és meghatározza karakterének narratív ívét. Az utolsó evolúciója, a Stone Requiem elérésekor Graven félelmetes, két lábon járó erőddé alakul át.

Mechje egy mobil bunkerré alakul, amely az ősi reaktor energiájának erejétől sugárzik, és túlhajtott stabilizátorokkal van felszerelve. Ebben az állapotban képes védekező drónokat telepíteni, hogy segítsék a harcot, erőgátakat létrehozni, hogy megvédje magát és a szövetségeseit, és egy pusztító térhasadást indíthat el, amely elkábít minden ellenfelet a közvetlen közelében. Végső képessége, a Harag protokoll, lehetővé teszi számára, hogy lassított töltést hajtson végre, amely az ellenséget a levegőbe repíti, miközben szétszaggatja maga alatt a talajt, pusztítás ösvényét hagyva maga után.